A Honvéd Férfikar és a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye
Közreműködik: Bódi Mariann-szoprán, Kóbor Tamás-tenor, Fekete Károly-narrátor
vezényel Strausz Kálmán
belépődíj: 1.000 Ft
Liszt Ferenc: Die Toten
Liszt ezt a művét a 20 éves korában meghalt Daniel fia emlékére írta. Először csak az orgonára írott verzió készült el, majd a kórusra és szimfonikus zenekarra írt változat. Liszt ezt a művét egy három részből álló ciklus, a Három gyászóda részeként képzelte el. A további ide tartozó kompozíciók: La Notte (Az éjszaka) és a Le Triomphe funèbre du Tasse (Tasso gyászódája). Liszt így ír a gyászódákkal kapcsolatban: “Amennyiben temetésemkor zenét játszanának, kérem, hogy a La Nottét (Az éjszaka) játszák, és talán egyik korábban komponált imámat, amelyik a Les Morts (A halottak) címet viseli.Ha még pár évig ezen a világon maradok, hozzá komponálom majd az én requiememet.”
Robert Schumann: Verzweifle nicht im Schmerzensthal
Schumann “Arató halál” című kórusrománca 1849-ből származik, a drezdai véres májusi felkelés idejéből. A szabadelvű zeneszerző ekkortájt kezdett komolyan foglalkozni vallási kérdésekkel. Miközben Drezda közelében vészelte át a véres események idejét, komponálta első nagyszabású vallásos művét, a “Verzweifle nicht im Schmerzensthal”-t. (Magyar fordításban: “Ne kételkedj a fájdalom völgyében”.) Szövege nem a Bibliából való, hanem Friedrich Rückert költeménye nyomán született. Schumann a valóság brutalitásával a zenei optimizmust állítja szemben, útmutatást adva a pozitív életérzés művészetével a krízis idején.
Johannes Brahms: Altrapszódia
A mű szövege J. W. Goethe Téli utazások a Harzban c. versének 5-7 strófája. Brahms a szöveget Johann Friedrich Reichardt megzenésítésében ismerte meg, amelynek címe szintén Rapszódia. Brahms az Altrapszódiát 1869-ben, Baden-Badenben komponálta. A zeneszerző szerelmes volt Clara és Robert Schumann harmadik leányába Julie-be. A leány azonban Vittori Radicati di Marmorito grófhoz ment feleségül. Brahms magát mellőzöttnek érezve, és egyúttal a Goethe szöveg főhősével azonosulva komponálta meg az Altrapszódiát.
A rendkívül depresszív művet Julie házasságának napján nyújtotta át az örömanyának, Clara Schumannak mint házassági ajándékot.
A mű ősbemutatója 1870-ben, Jenaban volt.
Johannes Brahms: Rinaldo kantáta
A szöveg J. W. Goethétől származik. Rinaldo története Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című eposzából való, amelyből a szövegkönyvet Goethe Frigyes Sachsen-Gotha-i herceg felkérésére írta. A nagy művészet- és zenebarát herceg a hozzávaló zenét is megkomponáltatta a kor ismert operakomponistájával, Peter von Winterrel.
Brahms 1863-ban, még Hamburgban lát neki a komponálásnak, amikor hírét veszi, hogy a bécsi Singakademie karnagyává választották, ahol rövid ideig, 1863 októberétől 1864 áprilisáig dolgozott. 1864-ben folytatja a Rinaldo írását, amit végülis 1868-ban fejezett be. A bemutató 1869-ben, a bécsi Vigadó nagytermében volt, 300 énekes énekelt, a bécsi udvari opera zenekara játszott a szerző vezényletével.
